Humán Platform

A kultúra, az oktatás, a szociális és egészségügyi ellátás területén dolgozók oroszlánrészt vállalnak a társadalom működtetésében, az életminőség javításában, a társadalmi felemelkedés előmozdításában. Mi, alapító szervezetek a Humán Platformot azért hoztuk létre, hogy felismertessük a közvéleménnyel a szféra jelentőségét, és közös erővel próbáljuk kiharcolni szakmai működésünk feltételeinek javítását. Kapcsolat: human.platform@gmail.com

Mindaz, ami a szakképzés területén történt az elmúlt négy évben, tökéletesen jellemzi a Fidesz-kormány működését: kezdetben olyan, mintha csak úgy, látszólag mindenféle összhang nélkül történnének különféle események, ám a mozaikok előbb-utóbb kirajzolnak egyfajta képet: máskülönben mi értelme lett volna önmagában annak, hogy a szakképzést a nemzetgazdasági tárca alá terelik, és mi értelme annak, hogy a közismereti tárgyak oktatásának időkeretét csökkentik?

Ezekre a kérdésekre valójában csak egyetlen válasz adható: semmi. Azonban ha összerakjuk a történteket, kezdve attól, hogy a nemzetgazdasági tárca fennhatósága alá került a szakképzés, egészen addig, hogy a közismereti tárgyak oktatását 17 százalékban határozták meg (a jogszabály 33%-ot ír, ez azonban magába foglalja a testnevelés és az osztályfőnöki órát is), már összeállhat annak az országnak a képe, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök akként határozott meg szaúd-arábiai befektetők számára, hogy itt a minőségéhez képest meglehetősen olcsó a munkaerő, amit ellenzéki politikusok úgy fordítanak le: itt megalázó bérért lehet robotoltatni a dolgozókat.

Kétségtelen, Orbán Viktor egészen merész stratégiával vágott bele második kormányzásába: az egymillió munkahely megteremtésének ígéretét akarta tartalommal megtölteni. Ehhez választotta eszköznek azt az elképzelést, amely gyökeresen szakított az addigi, a korábbi MSZP-SZDSZ kormányok által folytatott gyakorlattal. Az ugyanis – elviekben legalábbis – kísérletet tett arra, hogy az alacsony szintről érkező tömegeket fölzárkóztassa. Az Orbán-kormány inkább ott hagyja őket, ahol vannak, ugyanakkor épp a képzetlenségükből próbál tőkét kovácsolni: olcsó munkaerőt ígér a befektetőknek. Szakemberek szerint ezzel a logikával két probléma van: az egyik, hogy a munkaerő-költségekben sosem leszünk versenyképesek a Távol-Kelettel, a másik pedig az, hogy napjainkban már a bedolgozó munka ellátásához is kell az alapkészségek egy bizonyos szintje: ma már nem elég, ha „egyszer használatos” szakmunkásokat képeznek – alkalmasaknak kell lenniük arra, hogy ha kell, bármikor könnyedén tudjanak alkalmazkodni a más és más munkákból adódó követelményekhez. Az a képzési rendszer azonban, amit Orbán Viktor kormánya kiépített, ezt nem biztosítja.

Épp ellenkezőleg. Már akkor gyanakodni lehetett, amikor a nemzetgazdasági tárca térnyerése után a Széll Kálmán-tervben a szakképzés nem az oktatási, hanem a foglalkoztatási címszó alá került. Mindezt betetőzte az a folyamat, amely a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara térnyeréséhez vezetett. Ennek végkifejleteként az Orbán Viktor bizalmasaként ismert Parragh László vezette testület lényegében kijelölte a köznevelés, a szakképzés és a felsőoktatás új kereteit a „mindent a gazdaságért” jelszavával.

Az iparkamara úgy véli önmagáról, hogy pontosan tudja, mi kell a gazdaságnak, s meglehet, hogy egy bizonyos szinten ez így is van: nem véletlen, hogy Parragh úgy fogalmazott, „mindenkinek jó, ha egy tanuló polcot tölt fel, mert az a vállalkozásnak versenyelőnyt jelent, a tanulónak pedig lehetőséget, hogy megtanulja, hogyan működik egy cég”. E mondattal a cinizmusán kívül van egy másik probléma is, amit szakértők sokasága oszt: nos, a tanuló nem tud majd élni azzal a lehetőséggel, hogy megtanulja, miként működik egy cég, mert nem lesz rá képes. A legbrutálisabb lépés az volt, amikor a kormány a tankötelezettség korhatárát az addigi 18-ról 16 évre szállította le. Ezzel párhuzamosan bevezette a hároméves szakiskolai képzést azzal a kitétellel, hogy a 14 éveseknek konkrét szakmát kell választaniuk. Ezek már önmagukban meghatározták a szakképzés szerepét a magyar iskolarendszerben, de a tankötelezettség leszállításával gyakorlatilag együtt járt a korai iskolaelhagyók arányának jelentős mértékű növekedése: ők azok, akiknek nincs szakmájuk, nincs semmiféle képzettségük, semmijük: a minimális műveltségi és szakmai képzés nélkül mennek ki az életbe. Számuk egyre nő, s hogy mindez a gyakorlatban mit jelent, tanúsítja az a friss felmérés amelyet a bátonyterenyei térségben rögzítettek: a korai iskolaelhagyók aránya a 2011-es 21-ről 31 százalékra nőtt!

És sorolhatnánk a további intézkedéseket, amelyek mind-mind, mintha csak Parragh László kottájából íródtak volna. Csakhogy az iparkamarai elnök még önmagával is ellentmondásba került, mert mindabból, amit hirdet, a gyakorlati képzés fejlesztése tűnne logikus lépésnek, csakhogy a kamara nem képes kellő számú gyakorlóhelyet biztosítani a tanulóknak. Ami pedig a többit illeti: a szakképzési törvény szerint a kormány határozza meg, hogy állami pénzből megyénként mely szakiskolai ágazatok oktathatók korlátozás nélkül, korlátozottan vagy egyáltalán nem, ami lényegében megszünteti a mobilitást, hiszen senki nem tanulhat a lakóhelyén olyan szakmát, amelyre egy másik megyében van akár mégoly erős igény is; a teljes közismereti tantervre most már egyetlen tankönyv van csupán, lényegében olyan munkásokkal kívánjuk fölvenni a versenyt a Távol-Kelettel, akik nem képesek értelmezni egy egyszerű munkahelyi tájékoztatót; a felsőfokú szakképzés helyett immáron felsőoktatási szakképzés van, s bár ez utóbbi felsőfokú iskolai végzettséget nem ad, viszont statisztikajavítóknak megfelelnek az itt tanulók, hiszen a felsőoktatásban részt vevők közé számítanak. Ugyanakkor kutatások igazolják, hogy a felsőfokú szakképzés célját, vagyis a gyakorlatorientált, a végzés utáni elhelyezkedést segítő képzést a szakképző iskolákban folytatott oktatás ennél sokkal jobban szolgálta.

A szakképzésben történt változások részletei a Humán Platform Watchdog weboldalán böngészhetőek.

1 komment 2014. ápr. 05.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

pallasA 2014.04.09. 05:58:59

Az írás tökéletes vádirat Parragh László ellen. Lesz valaki, aki keresetet nyújt be az ügyészségen folytatólagosan elkövetett rombolás alapos gyanúja miatt?